Fahéj: Mózes a szent olaj elkészítéséhez használta, Nero pedig neje temetésekor egy év fahéjtermését füstölte el.

Borsmenta: Egy görög mítosz szerint Menthe nimfa megtetszett Hádésznek, akinek felesége féltékenységből növénnyé változtatta Menthét.

Kakukkfű: Egy legenda leírja, hogy ez a növény – hasonlóan illatos társaival együtt – Szűz Mária fekvőhelyéül szolgált.

Orbáncfű: Többek között Jézus füvének is nevezték, mert mondája szerint a keresztfa alatt nőtt, sárga virágainak vörös nedve a Szent Vérre, 5 szirma Jézus sebeire utal. A népi hagyomány azt állítja, hogy a gonosz démonokat kiűzi az emberből. (És valóban: sebolaj, ill. antidepresszáns tea készül belőle.)

Levendula: Már évezredek óta alkalmazza az emberiség: egyes történetek szerint az első emberpár hozta magával a Paradicsomból.

Zsálya: Számos kultúrában tartották úgy, hogy aki zsályateát fogyaszt, sosem öregszik meg. Sajnos ez nem igaz, viszont sokféle hatóanyagának köszönhetően a legkülönfélébb nyavalyákra alkalmazható. 

Hibiszkusz: Teája állítólag az egyiptomi fáraók kedvenc itala volt.

Bodza: A fekete bodza egy kiváló gyógynövény, ugyanakkor számos hiedelem is kapcsolódik hozzá: fájából készül a varázspálca és -furulya, a bodzafát tündérek lakják, védi a házat a gonosz szellemektől stb.

Vadrózsa: Egy görög legenda szerint a virága eredetileg fehér volt, de egyszer megsebezte magát a tüskéjével Aphrodité, és a vére a virágot rózsaszínűre festette.

Cickafark: A hagyomány alapján latin nevét (Achillea millefolium) a nagy trójai hős, Achilleus neve után kapta, aki bajtársai sebeit  gyógyította vele.

Kis ezerjófű: Egy monda úgy tartja, hogy tudományos nevét (Centaurium minus) onnan kapta, hogy egy kentaur sebesülését meggyógyította.