Szakrális, illetve testápolási célokra már az ókorban is használtak illóolajakat: gondoljunk csak a szantálra, tömjénre, mirhára, jázminra.

Az illóolajok vízzel nem keveredő, tömény folyadékok, növényekből vonják ki őket (desztillációval, préseléssel vagy oldószerrel). Illatuk az adott növényre jellemző. Az illóolaj tulajdonképpen a növény életereje, „lelke”. Mint a nevükben is benne van, az illóolajok illékony vegyületek. Általában drágák, ezért gyakran hamisítják őket. Körültekintően vásároljunk illóolajat. Gyógyhatása csak a valódi illóolajnak van. Valójában nem is olajok (főként terpénekből álló elegyek, de ezeken kívül még rengeteg más komponenst is tartalmaznak), mert gyorsan párolognak és nem hagynak nyomot a párolgás után, ha mégis, akkor nem 100%-osak.

Az igazán jó minőségű illóolaj első lepárlásból és biotermesztésű gyógynövényből származik. A tárolásukról is ejtsünk pár szót: fénytől, hőtől, levegőtől óvjuk őket! Felhasználási körük igen széles: a gyógyszer-, élelmiszer-, kozmetikai ipar, aromaterápia alkalmazza őket. Otthon is használhatunk illóolajokat, de mindig gondosan olvassuk el és tartsuk be a használati utasítást! Mivel tömények, nagyon kevés kell belőlük, és azt is hígítsuk. Általánosságban elmondható, hogy homeopátiás szerek alkalmazása esetén, csecsemőknél, várandósoknál ellenjavallt a használatuk. Belsőlegesen ne használjuk őket öngyógyításra, forduljunk természetgyógyászhoz. Aromalámpába párologtatásra pár csepp illóolajat tegyünk vízbe, fürdéshez is mindenképp hígítsuk őket zsíros tejjel/mézzel/bázisolajjal.

Néhány gyors példa az „illók” külsőleges alkalmazására:

szegfűszeg – férfiparfümökbe, fogfájásra

rozmaring – ízületi fájdalmakra

teafa – különféle fertőzésekre

levendula – rovarcsípésre, bőr és fejbőr zsírosságának kiegyensúlyozására, illata pedig stresszre

borsmenta – pattanásos arcbőrre, viszketésre, illata szellemi fáradtságra stb.

Franciaországban valóságos „művészetté” fejlesztették az illóolajokkal való gyógyítást. A szakemberek belsőleg-külsőleg egyaránt alkalmazzák a magas követelményeknek megfelelő illóolajokat, már kialakult betegségeknél is szép eredményeket érnek el ezzel az ott általánosan elfogadott gyógymóddal. Az „aromaterápia” kifejezés is egy francia vegyésztől származik.